Nem működik, eltűnt, összeomlott, nem tölt be… Ahogy azt mondani szokás, “ha minden egyes ilyen e-mailért kaptam volna tíz forintot, ma már miliomos lennék…” Félre ne érts: nem akarom lekicsinyelni a problémát, tudom, milyen gyomorszorító érzés arra ébredni, hogy a pörgősnek szánt kampányod legfeljebb a sírjában forog (bocs), mert a weblapod nem tudja kiszolgálni a vásárlókat; de még egy “átlagos blog átlagos napján” is meglehetősen idegesítő, ha egyszer csak nem működik, ami addig működött.

A gond csak ott van (mármint persze az én gondom), hogy ilyenkor a legtöbben azt hiszik, a weblap romlott el, és a weblap készítőjéhez fordulnak, azaz hozzám, pedig tizenöt esetből tizennégyszer nem maga a weblap a hibás.

Képzelj egy egy hosszú láncot. Az alábbi láncszemekből áll:

– a Te számítógéped operációs rendszere,
– a Te böngésződ,
– a Te internet-kapcsolatod,
– a router a lakásodban,
– a kábel a routertől az internet-szolgáltatódig,
– az internet-szolgáltatód eszközei, szerverei,
– a kábel az internet-szolgáltatódtól a Magyar Telekom központi szerverterméig,
– a Magyar Telekom eszközei, szerverei,
– a kábel a Magyar Telekomtól a tárhely-szolgáltatódig,
– a tárhely-szolgáltatód eszközei, szerverei,
– a kábel a tárhely-szolgáltatódtól a nemzetközi domain-regisztrátorig,
– a nemzetközi domain-regisztrátor eszközei, szerverei,
– a weblapod kódja,
– a tartalom vagy a funkciók, amelyeket Te felteszel, leveszel, beállítasz, kikapcsolsz, módosítasz,
– a használt böngésző kódja, protokolljai.

Érted a problémát? Ebben a láncban 15 láncszem van. (És biztos van, amit kifelejtettem.)

Bármelyik, bármikor kieshet, elromolhat.

Természetesen vannak rá biztonsági megoldások, berendezések, protokollok, automatizmusok, hogy ez ne következzen be, de ettől még bekövetkezhet. A 15 láncszemből mi egyetlenegyet tudunk biztosítani, módosítani, megvédeni, javítani, egyetlenegyért tudunk felelősséget vállani, és ez a weblapod kódja.

Ha bármi más romlik el, nem tudunk mit tenni.

Plusz ha mi semmit nem csinálunk éppen, akkor az az egy biztos, hogy a mi láncszemünkkel nincs baj, mert ha “az előbb még működött”, most pedig nem működik, és mi nem nyúltunk hozzá, akkor teljesen biztos, hogy a másik 14 közül az egyik a hiba oka, és azokkal mi nem tudunk mit kezdeni, nincs ráhatásunk.

Viszont éppen azért, mert ezeknek a láncszemeknek a nagy része olyan szolgáltatóknál van, amelyeknél rengeteg automatizmus van beépítve, amely azonnal közbeavatkozik, ha baj van, és a lehető legrövidebb idő alatt megoldja a problémát, ezért viszonylagos biztonságban van minden weblap.

Viszonylagos biztonságban.

A szolgáltatók általában 99 %-os rendelkezésre állást vállalnak. Ez ugye jól hangzik?

Vagy mégsem?…

Hiszen ez csak annyit jelent, hogy az év 365 napjából minimum 361,35 napban rendelkezésre kell állnia a szolgáltatásuknak. Ha ezt nem tartjk be, akkor jogosan panaszkodsz. Ha betartják, akkor nem szólhatsz érte.

Vagyis ha a szolgáltatás évente 3,65 napra kiesik, egy szót sem szólhatsz. Mert ez van a szerződésedben.

Több, mint három és fél napra eltűnhet a weboldalad!

Persze ha egy kiesés Neked óriási üzleti veszteséget okoz, akkor vásárolhatsz olyan szolgáltatást, ahol már 99,9 % vagy akár 99,99 %-os a vállalt rendelkezésre állás. Az ilyen prémium szolgáltatás díja természetesen magasabb, de esetenként megéri.

Azaz a végkövetkeztetés: fél óra kiesést sajnos “meg sem érez” egy szolgáltatás. Senkit nem érdekel a fenti lánc szolgáltatói közül, ha a weblapod fél óráig elérhetetlen, ha fél óráig senki nem tud rendelni Tőled, bármekkora üzleti kiesést okoz is ez Neked.

Sajnos ez a helyzet… Erre fel kell készülnöd, és el kell fogadnod, mert egyszerűen nem tehetsz mást.

A bejegyzést egy mondással kezdtem és azzal is fejezem be: “Jó pap holtig tanul” – illetve egy ismerősöm tegnap olvasott kiegészítésével: “De egy idő után már a híveitől!” Úgyhogy ha más a véleményed, vagy van jobb ötleted, akkor írd meg a hozzászólások között, hadd tanuljak!

Persze nekem is van egy jó ötletem. Ez a WordPress alapú honlapokat megvédi »